Hevenyészett, ám reprezentatívnak tekinthető kutatásom eredményeképp megállapítottam, hogy az Európai Únió országai többnyire nem üzenik Brüsszelnek, sem óriásplakáton, sem más médián, hogy az adjon nekik tiszteletet. Ezt csak Magyarország teszi, nem is kicsi vehemenciával.
Ez elgondolkodtatott. A lengyelek nem szeretnék, ha tisztelnék őket? Vagy a csehek? A lettek, litvánok, finnek, olaszok? Vagy a görögök, a portugálok?
Megítélésem szerint e jelenségnek a következő okai lehetnek:
1. Az egész EU-ban egyedül a magyar népnek van igazi önérzete. Mi egy határozott, büszke, öntudatos nép vagyunk, aki az évezredes múltja során felmutatott számtalan világraszóló eredménye alapján elvárja, mi több: megköveteli a világ tiszteletét. Ezzel szemben az összes többi európai ország lakossága megszokta és elfogadta, hogy az őket irányító távoli központ lenézi és megveti őket - oly annyira, hogy erre már ereje sincs szót vesztegetni. Számos népnél e hallgatás oka nyilván az is, hogy pontosan tudják magukról, mennyire semmi elismerésre, tiszteletre méltó dolgot nem tettek történelmük folyamán és nem tesznek ma sem.
2. Brüsszel minden más népnek megadja a szükséges tiszteletet, csak a magyaroknak nem. Ennek megintcsak két oka lehet:
2.1. Magyarország annyira extrém jól teljesít, hogy Brüsszel és az EU-ban meghatározó szerepet játszó országok vezetése már belátta, hogy az itt elért szédületes gazdasági növekedést, páratlan stabil egyensúlyt, szárnyaló és már-már kirívó általános jólétet esélyük nincs elérni semmilyen általuk ismert eszköz bevetésével. Ezért kicsinyes, óvodás gyerekeknél jól ismert durcás reakcióval elkezdtek ránk mutogatni, bennünket csúfolni, minket kiközösíteni - de emögött semmi más, csak a puszta irigység áll.
2.2. Magyarország valamit alapvetően rosszul csinál. Mondjuk nem tartja be azokat a normákat, amiket a többi ország és a közösség egésze alapvetőnek tart. Vagy olyan eszközökkel ér el időszakosan elfogadhatónak tűnő eredményeket, amelyek kizárólag rövid távon hatnak, de semmiképp sem eredményeznek fenntartható, stabil állapotot - sőt, legtöbb esetben kifejezetten a jövő felélését, előre tönkretételét jelentik. És mikor ezekre felhívják az érintett ország vezetőinek figyelmét, azok mérehetetlen arroganciával és további trükkök százaival utasítják vissza a kritikát. Innentől a Közösségnek konkrét eszközei arra, hogy a rentitenst normális útra térítsék, már szinte nincsenek - de arra sincs okuk, hogy tiszteljék azt, aki ferúg mindent, amit ők értéknek tekintenek.
3. Brüsszel, az európai közösség, melynek Magyarország is része, pontosan egyformán tisztelettel viseltet minden tagország iránt. A "Tiszteletet Magyarországnak" jelszó egy olyan üres, tartalmatlan kampányfogás, melynek célja a történelemből igen jól ismert ellenségkeresés: lógassunk a nép orra elé egy olyan táblát, amin nagy betűkkel fel van írva, ki tehet arról, hogy nem élünk jól, nem fejlődünk, miközben mindenki, akivel együtt indultunk elhúz mellettünk. Nem ÉN vagyok az oka, nem TE, hogy nem állítasz elő versenyképes árut, hogy azt nem tudod eladni... nem ÉN, nem MI tehetünk gyengeségünkről, versenyképtelenségünkről, hanem ŐK, a kivülállók, a tudjukkik... ők, akik nem adnak nekünk tiszteletet. Követeljük hát meg ezt a tiszteletet tízezervalahány óriásplakáton - és akkor megnyugszunk, hogy mi mindent megtettünk a Haza gyarapodása érdekében. És akkor jóérzéssel megyünk haza, nézzük az egypárti tévéhiradót, olvasunk a manipulált ügyészségi döntésekről, megnyugszunk, hogy a manyup beforgatásával adósságunk csak hat százalékponttal nőtt és örülünk annak, hogy az EU-tól kapott töméntelen pénznek köszönhetően volt két olyan negyedévünk, amikor a gazdaság teljesítménye nem csökkent tovább.