Nyomdatechnikailag kifogástalan kiadványt leltem postaládánkban a minap. Aszongya a narancssárga festékkel bőséggel ellátott papír:
"Csak olyan képviselőket küldjünk Brüsszelbe, akik
- kiállnak Magyarországért és a magyar érdekekért
- megvédik a rezsicsökkentést és a magyar termőföldet
- megvédik a magyar családokat és munkahelyeket
- nem tűrik el, hogy a bürokraták és a bankárok diktáljanak nekünk
- kivívják a tiszteletet Magyarországnak"
Aligha követek el komolyabb hibát, ha ezt a remekbe szabott listát kormánypártjaink EU-val kapcsolatos programjaként fogom fel. Mi is ez a program? Számukra az Európai Parlament olyan intézmény, melynek legfőbb célja csupa olyan intézkedés meghozatala, melyek elsősorban Magyarország, a magyar emberek kárára szolgálnak, a legmagasabb rezsiköltségekért ágálnak, bankok és bürokraták diktatúráját kívánják kiépíteni, Tudjukkik számára elrabolni a Magyar Földet. Európa két félből épül fel: Magyarország és a Gonosz - így már teljesen érthető, hogy nekünk olyan hazafiakat kell e csatatérre küldenünk, akik foggal-körömmel, saját testi épségüket sem kímélve harcolnak azért, hogy szerencsétlen sorsú, az egész gonosz nyugati világ célpontjaként szolgáló kicsiny hazánkat és annak gyámolításra szoruló polgárait megvédelmezzék.
Biztosan én értek valamit félre akkor, amikor más európai országok EU-val kapcsolatos megnyilvánulásait olvasom. Abból egy olyan szervezet képe sejlik fel, ami annak érdekében tevékenykedik, hogy a) a benne élő népek szorosabb együttműködésre "kényszerítésével" mindenkorra elkerülje az évszázadokon át oly lelkesen űzött háborúskodásokat; és b) az egyre nyitottabbá váló világban a nagyobb tömeg, a több tudás adta előnyök révén érje el a jobb pozíciót. Az Európai Uniót e célok érdekében kell működtetni, folyamatosan továbbfejleszteni - és ha ez működik, akkor a benne lévő országok, nemzetek, azok egyes polgárai fényre derülhetnek.
Nyilvánvaló, hogy e közös célok elérése olykor (gyakran?) olyan lépéseket igényel, melyek egyes országok (vagy gyakrabban: azok vezetőinek) pillanatnyi érdekeivel szembe mennek, vagy szembe menni látszanak. Ilyenkor természetes, hogy ezeket a pontokat alaposan meg kell vizsgálni, és ésszerű kompromisszumra jutni - soha nem elfelejtve azt, hogy NEKÜNK akkor és csak akkor lesz jó dolgunk, ha a mellettünk élőknek, a velünk egy közösségben élőknek is jól megy a sora. De ha az ilyen aktuális konfliktusokat kizárólag a saját szempontunkból, kizárólag rövid távú érdekeinket nézve próbáljuk kezelni (kokikat és sallereket kiosztva), az bizony nem a nagy közös projekt előmozdítása, és nem ahhoz járul hozzá, hogy belátható időn belül nekünk mindannyiunknak, európaiaknak menjen jobban dolga.
Az EU választásokon olyan képviselőket kell Brüsszelbe küldeni, akik képesek Európában gondolkodni. Akik feladata elsősorban az Únió versenyképességének, működésének, élhetőségének fejlesztése - mert ha ezt sikerül elérni, akkor lesz nekünk, Magyaroknak is jobb sorsa. Az EU parlamenti választásoknak Európáról, közös hazánkról kell szólnia. Az egész Unió totális félreértelmezése az, hogy képviselőink feladata a magyar érdekek védelmezése a bennünket is magába foglaló közösséggel szemben.
De Európáról, közösségről nincs egyetlen hang, egyetlen gondolat sem a postaládában talált, nyomdatechnikailag kifogástalan kiadványban.
