Hazánk Miniszterelnöke mostanában előszeretettel hangoztatja alapvetését, miszerint a "versenyképesség jövője szempontjából" a legfontosabb tényező az olcsó energia (Kossuth Rádió péntek reggeli megnyilvánulás, Europa Forum, Berlin...).
Gondolkodjunk el ezen egy csöppet.
Ha egy ország gazdaságát vizsgáljuk, annak szegmensei közül elsősorban az ipar, kisebb mértékben a mezőgazdaság az, melynek eredményességét az energiaárak észrevehetően befolyásolják. Kezeljük helyükön a dolgokat - e szegmenseken belül vannak olyan ágazatok (pl. vegyipar, papíripar, acélgyártás, nagyüzemi mezőgazdaság...), melyben az energiaköltségek komoly részarányt képviselnek a teljes költségstrukturában, míg más területeken az energiaköltség aránya abszolut háttérbe szorul más tényezők (pl munkaerő költsége) mögött. Figyelembe véve egy modern, fejlett gazdaság iparának strukturáját (melyben a vegyipar pl. játszhat jelentős szerepet, de a papírgyártás, a klasszikus nehézipar már jóval kisebb szegmenst képvisel), és figyelembe véve azt, hogy a magyar politika a mezőgazdaságot minden erővel a nagyüzemi gazdálkodás ellen vezérli, biztosan nagyon megengedők vagyunk annak elfogadásával, hogy az ipar és a mezőgazdaság eredményességében az energiaárak szintje fontos - de távolról sem meghatározó! - szerepet játszik.
Ám legalábbis a XX század utolsó negyedétől egy gazdaság erejét, a bűvös 'hozzáadott érték' túlnyomó részét nem az ipar és nem a mezőgazdaság, hanem az egyszerüsítve 'szolgáltató'-nak mondott szektor biztosítja. Itt ne csak a használtautó-kereskedőkre, mosodákra és masszázsszalonokra gondoljunk, hanem a kutatókra, termékfejlesztőkre és bizony, bizony, a megtervezett és legyártott termékek eladásáért dolgozó marketingesekre, kereskedőkre is.
Legszebb példa erre egy blogbejegyzéshez kapcsolódó, pár napja folytatott vita: az iPhone-okat Kínában gyártják... de a brutális árrések nem ott, hanem Kaliforniában jelentkeznek. Hogy a föld melyik pontján szerelik össze másfél óra alatt lecserélhető betanított munkásokkal a fejlesztőrészlegtől kapott tervek alapján a kütyüt, az totálisan részletkérdés - az érték ott keletkezett, ahol az ötlet megszületett, ahol a mérnökök megtervezték, ahol az alapkutatások révén kialakították a működéshez szükséges technológiákat, és ott, ahol azokat a marketing eszközöket kidolgozták, amik révén Te és ő és én is hajlandók vagyunk marha magas árat fizetni a helyre kis szerkezetért.
Ezeken a helyeken azonban - ahol tehát az igazi érték keletkezik - a legnagyobb energiaköltség az irodák légkondíciónálóinak működtetéséhez kell, ami, lássuk be, bár fontos, de nem igazán meghatározó kérdés.
És akkor tegyük még bele a képletbe azt a tényt, hogy a világ teljes gazdaságában az (elfogadott, megengedő kiindulásunk szerint) energiaár-érzékeny ipar és mezőgazdaság összesen 36,4%-ot tesz ki (a többi a szolgáltatás). Ez az arány azokban az országokban, melyek nem csak beszélnek a versenyképességről, de már meg is valósították azt, átlagosan 25% (ipar+mg) vs. 75% (szolgáltatás). (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_GDP_sector_composition)
Ha e tényeket összeadjuk és levonjuk belőlük a szükségszerű következetéseket, akkor biza azt látjuk, hogy amit Mindentudó Minsiztelenökünk állít, az nettó marhaság. A versenyképességnek nem az energiaárak szintje, hanem rengeteg más tényező - így például a tudás szintje, az infrastruktura állapota, a gondolkodás, az önálló kezdeményezőkészség elősegítése az igazán fontos paramétere. De ha már mindenképp az összeszerelő-ipar és a mezőgazdaság versenyképességét akarjuk fokozni, akkor is előbbre volna az energiaáraknál a munkaerő költségére rakódó terhek mértéke.
Troppauer Hümér itt be is fejezhetné már eddig is hosszúra nyúlt eszmefuttatását... ám nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy egy Ilyen Magas Pozícióban lévő Kiművelt Férfiú vajh miért mond ekkora ostobaságokat? És akkor kénytelen számba venni a lehetséges válaszokat, az alábbiak szerint:
1. Minisztelenökünk komolyan azt hiszi, amit mond. Lévén Hümér pontosan egyidős Őméltóságával, nagyon jól emlékszik, mit tanítottak nekünk az iskolában: "Kommunizmus = Szovjethatalom + Az Egész Ország Villamosítása!" Meg: egy ország fejlettségi szintjét az előállított acél tonnáiban mérjük. És így tovább. Ne zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy Viktorunk környezetében még senki nem mert szólni neki, hogy a világ azóta egy csöppet fejlődött. Ha Ő aszongya, hogy a kánaánhoz több acélt kell gyártani és az biza sok energiát igényel, akkor az így lesz, és nosza csökkentsük az energiaárakat.
2. Azért az energiaárak csökketését tolja előtérbe, mert az versenyképességhez szükséges paraméterek közül talán ez az egyetlen, ami szorosabb, központosítottabb állami beavatkozással elérhető. A többi igazán lényeges tényező mind-mind az önálló kezdeményezőkészséget, a szabadabb vállakozási környezetet, a kisebb állami beavatkozást igényli - legalábbis a történelem eddigi folyamán hosszú távon mindig az ilyen elvek mentén szerveződő és működő államok lettek és maradtak versenyképesek. (Kína nem ellenpélda!!!!)
A központi beavatkozás csökkentése, a gazdasági szereplők önállóságának, egyéniségének növelése azonban éppen ellentétes kormányunk fő filozófiájával: fókuszáljunk hát az energiaárakra, vívjuk itt meg (az erő pozíciójából indítva rövid távon biztosan nyertes) csatánkat - addig sem azt kérik számon, miért van 50% felett a gazdaság állami centralizációja (bő 10 ponttal a tényleg versenyképes államokban tapasztaltnál).
2b. ....na és persze annak, hogy az energiaárak csökkentését az egész EU versenyképességéért aggódás perspektívájába helyezzük, csodálatos mellékhatása, hogy az egyébként anno teljesen ad-hoc alapon felbüfögött népbeetető "rezsicsökkentés" így utólag egy Grandiózus Világjobbító Terv részévé válhat. Két éve azért volt erre szükség, mert kivétel nélkül az összes addig hangoztatott gazdasági prioritás (csökkenő adósságpálya, növekvő tényleges foglalkoztatottság, "sereghajtóból éllovas" a GDP növekedés terén....) totális csődöt mondott - kellett hát a választások felé közeledve "valami" ami i. nem az államnak kerül pénzbe; ii. rövidtávon örül neki a nép; iii. baromi jól marketingelhető - no erre volt zseniális húzás a "rezsicsökkentés". Akkor még szó nem volt arról, hogy a versenyképesség alapkritériuma az energiaárak lennének - szokás szerint sodródva az eseményekkel, utólag találják ki azt a maszlagot, mely nem baj, hogy abszolut nem igaz, de Vezérünket újra a Messzire Előre Látó Bölcs szerepébe magasztosítja.
Az meg, hogy ténylegesen mitől lesz versenyképes a magyar gazdaság, per pillanat senkit nem érdekel.
