Néhány éve Orbán Viktor egyik kedvenc alapvetése lett a Keresztény Gyökerek emlegetése. Most tekintsünk el attól, hogy tündöklő pályájának felívelő szakaszán miként vélekedett e gyökerekről, s milyen módon állt (egész, ma mélykeresztény csapatával együtt) az egyházakhoz - nézzük csak azt, hogy mai napság Európa legfőbb problémájaként a keresztény hagyományoktól, értékektől való eltávolodását nevezi meg. És hogy az Általa irányított gyorsnaszád nehogy a kereszténységet háttérbe szorító hanyatló kontinensünkkel együtt fusson zátonyra, számos lépést tesz itthon e gyökerek látványos megerősítésére - hogy csak az oktatás átszervezésére, az egyházaknak juttatott támogatásokra, a nekik tett számtalan gesztusra gondoljunk.
Álljunk meg itt egy picit, és gondoljuk tovább ezt a vonalat.
Európa elmúlt 1800 évének történelmét valóban meghatározta a keresztény kultúra, értékrend. Tudjuk és messzemenőkig elismerjük e tanítások mélységesen humánus, az emberi együttélés alapszabályait rögzítő jellegét - annak nyomatékosítása, hogy egymást tisztelnünk kell, a másikat bántani csúf dolog, felebarátaink jószágainak és feleségének elkívánása udvariatlanság, bizony alapvető fontosságú volt ahhoz, hogy az egyre nagyobb csoportokban élő emberek együtt is, és ne csak egymás ellen tudjanak működni. És bizony hihetetlen haszna volt évezredeken át a túlvilági megdicsőülésben való hitnek ahhoz, hogy az emberiség abszolut túlnyomó része számára adatott biza eléggé sanyarú sors (mindennapi küzedelem a nyomorúságos létfenntartásért, kevés magasrangú feltétlen kiszolgálása, nagy eséllyel csúf halál egy csatatéren) kevés szóval történő elviselésében.
Elfogadjuk tehát, hogy a keresztény/keresztyén értékrend fontos iránymutató, nagyon sok ember számára ad vigaszt, és talán kevesebb bűncselekmény lenne, ha mindenki mély hívő lenne. Pontosan tudjuk azonban, hogy e roppant nemes keresztény alapgondolatok nevében a történelem során igencsak számos kisiklás történt. Nem lehet nem gondolnunk a tudományok bő másfél évezreden keresztül folyó brutális elfojtásáért (belegondoltunk, hol tartana ma a tudomány, ha ennyi időn át nem kizárólag a Bibliát lett volna szabad tanulmányozni??) és biza tudjuk, mennyi háború dúlt úgy, hogy minden fél Isten nevében indult halomra gyilkolni a neki valami miatt épp nem szimpatikus emberhalmazt. És akkor a legtriviálisabb inkvizíciós tüsténkedéseket most nem is említjük.
Tekintsük tehát az alapból igazán nemes keresztény ideologia időszakos eltévelyedésének azt, hogy a majd' kétezer év jelentős részében az egyház inkább hátráltatta az emberiség haladását, mint elősegítette, és talán több ember haláláért felel, mint amennyinek igazi boldogságot hozott. Mára ezeket az eltévelyedéseket az ideológia és az Egyház egyaránt levedlette, így jogosan tekinthetünk rá nagy tisztelettel és jelölhetjük ki követendő példának.
De akkor legyünk tisztességesek, és más ideológiák felé is viszonyuljunk hasonló toleranciával.
Ha jobban körülnézünk a világban, arra a furcsa megállapításra kell jutnunk, hogy azok az országok, melyek mostanában egyrészt gazdasági, fejlettségi mutatóikban az élen járnak, másrészt amelyek népei mindenféle "élhetőség", "boldogság", "irigyeltség" felméréseken élen végeznek, meghökkentő mód nem azok, melyek működését a keresztény vagy más vallás szoros követésére alapozták. Hanem biza azok, melyek meglehetősen szekuláris berendezkedés mellett - természetesen mindenki vallásosságának vagy vallástalanságának szabad teret engedve - a mostanság oly nagyon gonosznak nevezett liberális demokrácia elvei mentén szerveződtek.
Igen, a 2008-ban kirobbant válságot a liberális alapokon működő gazdaságok szülték. De ezt kb kétszer harminc év soha nem látott prosperitás előzte meg. És valóban, e liberális világ közvetlen közelében, nemritkán részvételével a balkánon, a közel- és a közép keleten súlyos háborúk dúltak. De míg a keresztény világrend európai egyeduralmának kétezer évében nemigen volt olyan év, amikor ne dúlt volna egyidejűleg pár tucat háború, a liberális gondolat uralta európában több, mint hatvan éve béke van.
Keresztényi megbocsájtással nézve akár azt is állíthatjuk, hogy a liberális demokráciák utóbbi években látott nehézségei olyan átmeneti problémák, melyekhez képest az ideológia mentén szerveződött államok nagyságrendekkel több eredményt, boldogságot értek el, és - amint közelmúlt történelméből vett példák mutatják - bízvást számíthatunk arra, hogy e problémákat belátható időn belül leküzdi, és további stabil fejlődésre ad lehetőséget.
És akkor - ha már a keresztény ideológia felé olyan megbocsájtóak vagyunk, hogy évezredek nagyon súlyos eltévelyedéseit megbocsájtva annak ellenére nevezzük ma Magyarország (sőt - egész Európa, by OV!) számára zsinórmértéknek, hogy igazán sikeres országot nem találunk ilyen szorosan ezen értékekre épülve, akkor miért nem tekintjük inkább az előző évszázadban sokkal több sikert felmutató liberális értékrendet követendőnek? Miért mondjuk az elmúlt néhány év válsága alapján a liberális demokráciákat totális zsákutcáknak, bukott ideológiának - helyette pedig nevezzük követendőnek az évezredek alatt nagyságrendekkel több bűnt elkövető és a világ XIX századi gyökeres átalakulása óta oly kevéssé sikeres keresztény vonalat?
